Története
A búzafű gyógyító tulajdonságának története több mint 5000 éves múlttal rendelkezik. Egyes állítások szerint az ókori Egyiptom lakói „Isis ajándékaként” nevezték a Nílus partján növekvő zöld füvet, amelynek fogyasztásától immunrendszerük átlagon felülivé erősödött.
Írásos emlékek az Ótestamentumban található Dániel könyvéből származnak, mely Nebuchadnezzar királyt (Kr.e.: 630-562) említi, aki 7 évig fűféléket fogyasztva nyerte vissza mentális tisztaságát és testi erejét. 
Emellett bizonyítékok támasztják alá, hogy a nyugati világ népei (maják, inkák, aztékok) és a Kárpát-medence lakosai is előszeretettel egészítették ki étkezésüket a búzafűvel.
A középkor idején a fűfélék, így a búzafű is háttérbe szorult. Jelentőségét „csak” a XX. századra nyerte vissza, mégpedig Edmund Bordeaux Szekely révén, aki lefordította Dániel könyvét, így hozzájutott az egészséges táplálkozás alapjaihoz. („The Essene Gospel of Peace”)– 1900-as évek eleje - címen kiadta saját könyvét, melyben kifejtette a zöld növények fogyasztásának fontosságát.
Könyvének fő tanítási szándéka:
„The main teaching of Essene Book I is:Don't kill your food by cooking it. The main teaching of Essene Book IV is: all grasses are good for man and wheatgrass is the perfect food for man.”
„Az első könyv fő tanítása: Ne öld meg az ételt főzéssel. A negyedik könyv fő tanítása: minden fű jó az embernek, de a búzafű a legjobb az ember számára.”[4]
Ezt az elképzelést folytatva Dr. Charles F. Schnabel amerikai agrárkémikus már kutatásokkal bizonyította a búzafű hatását. Egy haldokló tyúkot táplált a hajtásnak indult búzafűvel, amely nemhogy felépült betegségéből, de sokkal több tojást is rakott „egészséges társainál”. Az eredményeken felbátorodva termeszteni kezdte a búzafüvet, és szárított formában családjával, szomszédjaival diéta mellett fogyasztatta. Az elkövetkező években Schnabel újabb kísérleteket végzett tyúkokon, hasonló eredményeket elérve, mivel a tojt tojások száma a duplájára nőtt. Ez követően reklámozni kezdte „felfedezését”, hogy bevezesse a malomiparba, a gyógyszer-, vegyiparba illetve az élelmiszeriparba. Promóciójára két nagy cég figyelt fel, a Quaker Oats és az American Diareies Inc., akik befektettek egy tágabb fejlesztésbe, hogy áruba bocsássák a búzafüvet, mint terméket az emberek és állatok számára. Végeredményként a ’40-es évekre a búzafüvet már szárítva dobozokban, tárolóedényekben árulták Amerika ésKanada szerte, mint One-A-Day Multivitamin.
Bár Schnabel kutatásai alátámasztották a búzafű jótékony hatását az immunrendszerre, de „igazi” áttörést Ann Wigmore ért el. Több problémás betegségben szenvedett (ízületi gyulladás, migrén ésvastagbélrák), mikor megismerkedett a búzafűvel. Folyamatos fogyasztásának köszönhetően ezek a panaszok enyhültek, majd megszűntek. Ezeken az alapokon felbátorodva 1963-ban megalapította aHippokratész Egészség Intézetet, ahol már a búzafűnek a préselt levét fogyasztották daganatos betegek – sikerrel! A különböző sikereinek köszönhetően 1971-ben a Nobel alapítványtól kitüntetést kapott a sejtek, és a szövetek helyreállítása, és megfiatalítása terén. Kitartó munkásságának köszönhetően világszerte megismerték a búzafüvet – és annak „levét” – a gyógyulni-, és a betegségeket megelőzni akarók.